Santiago k�zelebb ment a l�val.
- �lt a r�gi R�m�ban, Tiberius cs�sz�r idej�n egy der�k ember, akinek k�t fia volt: egyik�k katona, akit sereg�vel a cs�sz�rs�g legt�volabbi zug�ba vez�nyeltek. A m�sik fi� k�lt� volt, aki sz�p verseivel leny�g�zte eg�sz R�m�t. Az apa egyik �jjel �lmot l�tott. Egy angyal jelent meg neki, �s elmondta, hogy egyik fi�nak szavait ismerni �s id�zni fogja az eg�sz vil�g, valamennyi elk�vetkez� nemzed�k. Az �regember s�rva �bredt, h�l�s volt, hogy az �let kegyes hozz� �s olyan kinyilatkoz�s jutott oszt�lyr�sz��l, mely minden ap�t b�szkes�ggel t�ltene el. Nem sokkal k�s�bb az �regember meghalt, amikor megpr�b�lt kimenteni egy gyermeket egy kocsi kerekei al�l. �s mivelhogy rendesen �s igazs�gosan �lte le eg�sz �let�t, azon nyomban a mennybe ment. Ott azzal az angyallal tal�lkozott, aki annak idej�n �lm�ban megjelent. „Der�k emberk�nt �lt�l – mondta neki az angyal. – L�tedet a szeretet hatotta �t, �s m�lt� m�don halt�l meg. Most b�rmilyen k�v�ns�godat teljes�thetem.”
„Az �let is j� volt hozz�m – felelte az �reg. – Amikor megjelent�l az �lmomban, f�lismertem, hogy minden f�radts�gomnak volt �rtelme. Mivel fiam versei �vsz�zadokon �t f�nnmaradnak az emberek sz�m�ra. De melyik ap�t ne t�lten� el b�szkes�ggel annak a dics�s�ge, akir�l gyerekkor�ban gondoskodott, �s akit ifj�kor�ban nevelt? Szeretn�m l�tni a t�voli j�v�t, amikor felhangzanak fiam szavai.”
Az angyal meg�rintette az �reg v�ll�t, �s mind a ketten �tl�ptek a t�voli j�v�be. Egy m�rhetetlen�l t�gas t�rs�gben tal�lt�k magukat, ahol emberek ezrei valamilyen idegen nyelven besz�ltek. Az �regember s�rva fakadt �r�m�ben. „Tudtam, hogy k�lt� fiam versei j�k �s halhatatlanok – mondta k�nnyes szemmel az angyalnak. – �r�ln�k, ha el�ruln�d, melyik vers�t szavalj�k ezek az emberek.”
Ekkor gy�ng�den hozz�l�pett az angyal, s azon a m�rhetetlen�l t�gas t�ren le�ltek a sok pad egyik�re. „K�lt� fiad versei R�m�ban nagyon n�pszer�ek voltak – mondta. – Tetszettek az embereknek �s elsz�rakoztatt�k �ket. De amikor Tiberius uralma v�get �rt, elfeledkeztek fiad verseir�l. Ezek a m�sik gyermekednek, katona fiadnak szava.” Az �regember megd�bbenve n�zett r�. „Akkoriban egy t�voli helyen szolg�lt, �s sz�zados lett bel�le. � is igazs�gos �s j� ember volt. Szolg�ja egyszer hal�losan megbetegedett. A fiad hallott egy rabbir�l, aki betegeket gy�gy�t, s elindult, hogy megkeresse. Napokon �t gyalogolt, s �tk�zben r�j�tt, hogy akit keres, az az Isten Fia. Besz�lt olyan emberekkel, akiket a rabbi meggy�gy�tott, elsaj�t�totta tan�t�sait, �s noha r�mai sz�zados volt, �tt�rt az � hit�re. M�g azt�n egy reggel meg�rkezett hozz�. Elmondta neki, hogy a szolg�ja beteg. A rabbi pedig k�zs�g�t nyilv�n�totta, hogy elmegy hozz�. De a sz�zados, mint h�v� ember, m�lyen a rabbi szem�be n�zett, �s meg�rtette, hogy val�ban Isten Fi�val �ll szemt�l szemben.”
Ekkor mindenki, aki ott volt, f�l�llt.
„A fiad szavai ezek – mondta az angyal az �regnek. – Ezek azok a szavak, amelyeket akkor a rabbinak mondott, �s att�l fogva �r�kre fennmaradtak: Uram, ne f�raszd magad; mert nem vagyok m�lt�, hogy hajl�komba j�jj; a mi�rt is Magamat se tartottam �rdemesnek arra, hogy hozz�d menjek: hanem csak sz�val mondd, �s meggy�gyul az �n szolg�m.”

Paulo Coelho