Wass Albert
Koppány lánya
(Fejedelem, a harcnak vége van)

Fejedelem, a harcnak vége van,
lakomát ülnek zsoldos papjaid.
Torozhatnak már. Koppány úr népéből
gyönge leány, magam maradtam itt.

Nem azért jöttem hozzád, mert király vagy,
egyrangú vérből származom veled.
Bajor Gizellád bosszúját se félem,
a taliánt sem, meg a németet.

Sok vért láttam már, Gejzafia Vajk úr,
karddal kezében míg pusztult a népem,
páncélos német dúlta a gyepűt
parancsodra s az új Isten nevében!

Az új Istennek vagyon egy fia,
azt mondják róla, hogy jó és szelíd,
fegyvert nem markolt soha keze,
hogy leölettesse önnön véreit.

A tiszta szívűeknek megbocsát,
s előtte minden álnokság ledől.
Melyik kő-bástyád rejti őt, király,
látó magyarok szemei elől?

Őhozzá jöttem el én, Koppány úr leánya,
előtte, ha kell, le is térdelek,
és úgy köszöntöm: áldás, Isten úr,
nézd, itt vagyok, hogy beszéljek veled.

Magad jöjj el, ne szolgáidat küldözd,
jöjj egyedül, ha nincs kíséreted.
Fehér lovat adunk alád, s pompázó
kíséretül az egész nemzetet.

Tekints körül: széles világod hátán
testvértelenül áll itt a magyar,

(………)

A vers itt még nyilvánvalóan nincs befejezve