Sivatagi vihar

Angyalok, ördögök ülnek a ködben –
árnyak szállnak a sivatagon át.
Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok –
sohase volt ilyen karnevál.
Vérbe borulnak a tejfehér maszkok,
sziréna adja az utca zaját.
Barikád épül az utca kövéből,
óh Uram, Istenem – Micsoda világ!

Fekszik a porban a templomok tornya –
sikít az asszony – lobban a láng.
Várni, csak várni egy égi parancsra,
üstökös csillagok ideje jár.
Hullik az égből az ördögi manna –
mögötted lovagol a bíbor halál.
Olajban úszik a kormorán is,
óh Uram, Istenem – Micsoda világ!

Holnap reggel el kell mennem –
holnap este ne várj rám.
Messze földre visznek engem –
holnap este ne várj rám.
Hé Uram! Légy kegyes hozzám!
Istenem, mondd micsoda világ.
Hé Uram! Légy kegyes hozzám!
nincs olyan út, ami hazatalál.