Borisz Paszternák
Téli éjszaka

Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül
nyáron lepke,
kerengve ablakomra gyűl
fehér seregbe.

És borul tőle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Remegő árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbe font lábak, karok,
sorsok – keresztbe.

És két cipő egymás után
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.

És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Néha betör egy szélroham,
feléje nyargal,
s a láng szárnyat bont boldogan,
akár egy angyal.

Február zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Rab Zsuzsa fordítása