Úgyhogy képzeljétek el Esztit (ld. Tagok), amint valami nagyon vicceset mond, minek következtében 5 percig tartó röhögés szállja meg az egész STÁB-ot, az én kezem már mozdul is a toll és a füzet felé, hogy felírom...
Erre ő meg letöri lelkesedésemet.
Persze, megértem, mert egy tanár is szerepelt benne.
Ettől függetlenül most ti abban a kínzó gyötrelemben kell, hogy álomra hajtsátok fejecskéiteket a törpés kispárnára, hogy NEM tudjátok meg, mit mondott Eszti. Soha!
SOHA!!!!!!
Heheheeeeeeee!!!!!!! (<--sátáni kacaj)

na jó, mára ennyi:)

ui: megnyugtatásul: én sem emlékszem már taljes mértékben arra, mit is mondott... :)