Radn�ti Mikl�s: Hetedik ecloga

L�tod-e, esteledik s a sz�gesdr�ttal beszegett, vad
t�lgykerit�s, barakk oly lebeg�, felsz�vja az este.
Rabs�gunk keret�t elereszti a lassu tekintet
�s csak az �sz, csak az �sz, az tudja, a dr�t fesz�l�s�t.
L�tod-e dr�ga, a k�pzelet itt, az is �gy szabadul csak,
megt�retett test�nket az �lom, a sz�p szabad�t�
oldja fel �s a fogolyt�bor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan �s kopaszon, horkolva rep�lnek a foglyok,
Szerbia vak tetej�r�l b�v� otthoni t�jra.
B�v� otthoni t�j! �, megvan-e m�g az az otthon?
Bomba sem �rte tal�n? s van, mint amikor bevonultunk?
�s aki jobbra ny�sz�rg, aki balra hever, hazat�r-e?
Mondd, van-e ott haza m�g, ahol �rtik e hexametert is?

�kezetek n�lk�l, csak sort sor al� tapogatva,
�gy irom itt a hom�lyban a verset, mint ahogy �lek,
vaksin, herny�k�nt araszolgatv�n a pap�ron;
zsebl�mp�t, k�nyvet, mindent elvettek a Lager
�rei s posta se j�n, k�d sz�ll le csup�n barakunkra.

R�mhirek �s f�rgek k�zt �l itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakad�r szerb, m�la zsid� a hegyekben,
sz�tdarabolt l�zas test s m�gis egy �letet �l itt, -
j�h�rt v�r, sz�p asszonyi sz�t, szabad emberi sorsot,
s v�rja a v�get, a s�r� hom�lyba buk�t, a csod�kat.

Fekszem a deszk�n, f�rgek k�zt fogoly �llat, a bolh�k
ostroma meg-meguj�l, de a l�gysereg elnyugodott m�r.
Este van, egy nappal r�videbb, l�sd, ujra a fogs�g
�s egy nappal az �let is. Alszik a t�bor. A t�jra
r�s�t a hold s f�ny�ben a dr�tok ujra fesz�lnek,
s l�tni az ablakon �t, hogy a fegyveres �rszemek �rnya
l�pdel a falra vet�dve az �jszaka hangjai k�zben.

Alszik a t�bor, l�tod-e dr�ga, suhognak az �lmok,
horkan a felriad�, megfordul a sz�k helyen �s m�r
ujra elalszik s f�nylik az arca. Csak �n �l�k �bren,
f�ligsz�tt cigarett�t �rzek a sz�mban a cs�kod
�ze helyett �s nem j�n az �lom, az enyhetad�, mert
nem tudok �n meghalni se, �lni se n�lk�led imm�r.

1944. j�lius, Lager Heidenau, �agubica f�l�tt a hegyekben


h�t, igen... kev�s szebb szerelmi vallom�s van, mint az utols� versszak...